A táncmulatságok is gyakoriak voltak az olvasókörben, ide csak meghívóval lehetett belépni. Előfordult, hogy szépségversenyt is rendeztek. Minden belépő vendég kis szavazócédulát kapott – „Szavazólap szépségversenyre” felirattal -, amelyre előre volt nyomtatva a „Ki a legszebb?” kérdés. Az alatta lévő szabad helyre lehetett beírni a választ. A zenét rendszerint Farkas Ferenc és Farkas Lajos tiszaszőlősi cigányprimások közös zenekara szolgáltatta, de olykor Burai Béla tiszafüredi cigányprimás zenekara is szerepelt. Természetesen tombola is volt.

A község másik nagy múltú, szélesebb társadalmi hátterű öntevékeny szervezete a Tiszaszőlősi Önkéntes Tűzoltó Egylet volt. A tiszafüredi járás többi hasonló egyesületének példájára 1892-ben alakult. Érdemes megismerni annak a 41 személyek nevét, akik 1892. október 2-től, az alakulástól működő tagként vállalták „mindazon kötelezettségeket, melyeket az egylet alap- és szolgálati szabályzatai tartalmaznak”. (széki Széky), Fleischl Dezső, (olvashatatlan), Hausinger József, Roth József, Nagy József, Kis Ferenc, Rosenberg Gyula, Pápai Ferenc, Nagy Dániel, Verebes György, Brüll Mór, ifjú Biriszló Bálint, K. Tóth Lajos, Kalla Kálmán, Oláh Bálint, Mészáros István, Nagy János, Soltész Sámuel, Oláh János, Oláh Gábor, Fazekas László, Ács Bálint, Fridman Dávid, Tóth Bálint, Deszberg Dániel, Jáger János, Tóth Lajos, Ács Lőrinc, Pápai Sándor, Kun Lajos, Csipő József, Mészáros Ferenc, Braun Dávid, Muliter Ferenc, Scheffer Ignác, Varga Sándor, Sós Imre, Scheffer Sámuel, Szép Péter és Bana József. Az alakuláskor az alábbi fogadalmat tették: „Én…ünnepélyesen fogadom, hogy a tiszaszőllősi önkéntes tűzoltó egyletnek 3 évig működő tagja fogok lenni s annak alap és szolgálati szabályzatait lelkiismeretesen megtartani fogom és magamat mindenkor minden alkalommal bárhol mint derék tűzoltóhoz illik fogom viselni. Éljen!”

Megválasztották az egylet tisztségviselőit és a tűzoltóság parancsnokát, illetve tisztázták a működő tagok szolgálati beosztását. Három csővezetőt jelöltek ki. Ők a legveszélyesebb helyen dolgoztak, mivel a fecskendő sugárcsövét kezelték, a vízsugár irányítását végezték. Csak bizonyos szakmák képviselői kerülhettek ilyen beosztásba: például kőműves, cserepes, ács. Egy kürtöst és több szivattyúmestert is kijelöltek. Tűzoltóparancsnoknak Fazekas Lászlót választották, aki a következőket mondta megválasztásakor. „Igen Tisztelt Közgyűlés, Kedves Bajtársaim! Megköszönve a bizalmat, mellyel parancsnokká választásom alkalmával személyem iránt viseltetnek, az állást elfogadom. Elfogadom azon nemes czél érdekében, melyet egyletünk maga elé tűzött. Amidőn ezt teszem, kérem egyletünk úgy alapító és pártoló, mint működő tagjait, hogy a nemes czél érdekében – melyet ezen egylet maga elé tűzött – továbbra is munkálkodjanak. Kérem különösen egyletünk működő nagyon kedves bajtársaimat, hogy felfogva azt a fontos hivatást, melyre egyletünk kebelébe lépett, ne tehernek, hanem erkölcsi kötelességnek tartsa, ha a tettre szólítva van, s ne önérdek, hanem a közérdek lebegjen mindenkor mindnyájunk szeme előtt. Kívánom, hogy minél kevesebbszer legyen alkalmunk kötelességünket teljesíteni”.

Tudjuk, hogy ezen kívánságuk az 1903-as nagy tűzvész miatt nem teljesült, ám mindezek ellenére az önkéntes tűzoltó egylet évtizedeken át jól működött. Fazekas László református iskolai tanító több mint két évtizeden át volt a parancsnok, és csak az 1920-as évektől vette át tőle ezt a tisztséget az utóda, a községi főjegyző.

Az 1920-as évek elején még 30 tagja volt az egyletnek, de később átmenetileg csökkent az egyesület tagjainak létszáma. Ez derül ki egy 1927 elején kelt kimutatásból, mely azon működő tagokról készült, akik a „Magyar Országos Tűzoltó-szövetség segélyező pénztárába” léptek be. Ez a segélypénztár folyósított napi 2 pengő segélyt „minden munkaképtelenségi napra”, abban az esetben, ha a tűzoltói szolgálatban valakit baleset ért vagy a szolgálat következtében beteg lett. A segélypénztári tagdíj személyenként 20 pengőfillér volt egy évre. Ezen a listán a tagokról igen részletes adatokat kellett szolgáltatni, így megtudhatjuk az illető foglalkozását, tűzoltói rangját, életkorát, családi állapotát és gyermekei számát, továbbá azt is, hogy ki mióta önkéntes tűzoltó. A névsor 20 nevet tartalmaz. Fazekas László nyugalmazott kántortanító, főparancsnok, 54 esztendős, 28 éve önkéntes tűzoltó, nős és 2 gyermeke van. Vitéz Fejér Miklós jegyző volt a parancsnok, igaz neki csak egy esztendős tűzoltó múltja volt ekkor. Oláh János földműves lett az alparancsnok, Oláh Károly gépész a szertárnok, B. Nagy János földműves pedig az egyik csővezető.Ő többek között azért is lehetett csővezető, mert ekkor már 14 éve tűzoltó, tehát nagy gyakorlattal rendelkezett. A másik csővezető Varga Lajos borbély volt, ő is fiatalon, 27 évesen, kétéves gyakorlattal került erre a posztra. Balogh János kürtös is igen fiatal volt (21 éves). A testületben 6 szivattyúmester is volt: Nagy Géza, Fekete István, Kis Imre, Molnár János (foglalkozása: ács), Sipos Miklós és Cs. Nagy Sándor. Molnár János kivételével mindannyian földművesek voltak. Beosztott működő tagok voltak: Kuczik István, Faragó Lajos, Fekete Miklós, Biriszló Balázs, Varga Imre és Szőke István. Ők is valamennyien földművesek voltak, akik Fekete Miklós kivételével 1-3 éves tűzoltó múlttal rendelkeztek.

A listából az is kiderül tehát, hogy a jegyzőn, a nyugalmazott kántortanítón és a három iparoson kívül a tagság zömét a földművelők, birtokos parasztok adták. A tagok között mindössze négy olyan személy akadt (Fazekas László, B. Nagy János, Fekete Miklós és Soltész Sándor), aki már az I. világháború előtt is tagja volt az egyesületnek. Ez azt jelzi, hogy az 1920-as évek közepén átszervezés és generációváltás történhetett a szervezetben, ami a háború után törvényszerű volt.

A szervezet az év végére minden bizonnyal megerősödött, és újra szélesebb bázisra támaszkodhatott. Ezt derül ki abból a másik kimutatásból, amely 1927. december 1-jén született. Itt 47 olyan ember neve szerepel, aki búzaadománnyal segíti a csoport munkáját. Ekkor fejenként 1-5 kilogramm búzát adtak a testület megbízottjának azért, hogy működőképes maradjon a szervezet. A névsorban csak olyan emberek neve szerepel, akik a tagok között nincsenek feltüntetve. Közülük néhányan nagyobbnak számító adománnyal tűnnek ki: Barna Imre, Haizer János, Paksi Gyula 10 kilogramm, S. Fekete Péter, Szarvas György, Gyenes Bálint, Kuczik János 10-10, Szép Bálint 20, Szoó József pedig 25 kilogramm búzával. Összesen 240 kilogramm búzát gyűjtöttek, ami azt jelenti, hogy átlagosan mintegy 6 kilogramm adománnyal támogatták az egyletet. Ezt egy szőlősi terménykereskedő 66 pengőért vásárolta meg. Összehasonlításul érdemes tudni, hogy 1927. január 1-jén jött be az új pengő. Egy mázsa búza ára 27 pengő és 50 pengőfillér volt akkor Szőlősön. A napi napszám 40-80 fillér lehetett, 10 kilogramm búza tehát felért közel egy heti keresettel.

Igen elterjedt szokás volt, hogy egy-egy közösség a „táncmulatság” bevételével támogatta a kezdeményezést vagy a szervezetet. Egy ilyen, az 1930-as évek elején készült kimutatás is jelzi a tiszaszőlősi önkéntes tűzoltó egylet megbecsültségét. Ez a lista 49 nevet tartalmaz, többen másod-, harmad-, vagy negyedmagukkal mentek a bálba. Az egylet támogatói között találjuk a községi főjegyzőt, vitéz Fejér Miklóst, a községi írnokot, vitéz Kis Lajost, továbbá a tanítók közül Kossa Józsefet és Fekete Lászlót, valamint a református lelkészt, dr. Gáborjáni Szabó Gábort és itt élő testvérét, Gáborjáni Szabó Jolánt. A nagyobb földbirtokosok, bérlők közül megjelent Csabay Zsófia, másodmagával és Klein Aladár, szintén másodmagával. A módosabb gazdák közül Ternai László, Soós Bálint, Tóth István és Haizer Sándor tűnik ki, a kereskedők közül Neuman Jenő jött el. Több iparos, kocsmáros (például Barna Mihály, illetve Kaltman Sámuel, Schaffer Sándor) is részt vett a rendezvényen. Kísérőkkel, családtagokkal együtt 65 fő fizetett belépődíjat. Összesen 77 pengő és 40 pengőfillér bevételt realizáltak.

A község más módon is támogatta az egyletet: 76 pengő és 19 pengőfillér segélyt biztosított tűzoltószerek és felszerelések beszerzésére.

Gyakoriak voltak a különböző szintű tűzoltóversenyek, melyek a szükséges jártasságok, készségek karbantartását szolgálták. Tiszaszőlős több esetben is rendezett járási tűzoltó versenyt. Ilyen volt például az 1938. június 26-i verseny. Ez már reggel fél hétkor zenés ébresztővel kezdődött, a zenét a tiszaszőlősi önkéntes tűzoltó egylet biztosította. Nyolc óráig a megérkező csapatok bejelentkeztek a versenyre, majd tábori mise, valamint református istentisztelet volt.

Negyed 11-től a szerelő gyakorlatokkal kezdődött a verseny: iskola- és gyorsszerelést kellett bemutatni. Egy óra múlva minden csapat a jelképes támadással folytatta a versenyt. Délután egy órakor eredményt hirdettek, majd a díjkiosztás és a testületek díszelvonulása következett. A verseny fél kettőkor közebéddel zárult. Ebben az időszakban már Kovách István főjegyző volt a szőlősi tűzoltóegylet elnöke.

Mindez azt mutatja, hogy az önkéntes tűzoltó egylet – a ténylegesen nyújtott szolgáltatáson túl – Tiszaszőlős társasági életének fontos tényezője volt egészen az 1940-es évek végéig.

Az 1930-as éveket egyébként alighanem a helybeli társas élet egyik fénykorának tekinthetjük. Akkoriban a már említett két egylettel együtt hét öntevékeny szervezet működött a faluban. Ezek belső életéről keveset tudunk. A polgári lövészegylet talán az 1920-as években alakult, háznagya Tóth Sándor községi adóügyi írnok volt. A vadásztársaság elnöke és egyik alapítója G. Tóth István, az egyik legtöbb földet bíró földtulajdonos volt. A leventeegylet alapítását központilag szorgalmazták az 1920-as évek elejétől. Minden 12 és 21 év közötti olyan fiút, aki nem járt rendszeres testnevelést nyújtó iskolába, hétvégi test- és menetgyakorlatokra kötelezték. Tiszaszőlősön az 1920-as évek közepétől 120-130 fővel működött a leventeegylet. Az 1930-as évektől levente gyakorlóteret béreltek a fiatalok számára Klein Aladár ingatlanán. Sőt az 1940-es évek legelején új leventeotthon létesítésének terve is felmerült, melyhez a kiviteli tervek is elkészültek. A II. világháború után azonban ezt a szervezetet országos szinten meglehetősen gyorsan betiltották. A 7330/1946 ME rendelet a levente egyletek feloszlatásán túl a polgári lövészegyletek megszüntetését is lehetővé tette, azon a címen, hogy „a régi rendszerhez kötődő szerveződések”. Így szűntek meg ezek a szervezetek a faluban.

A református egyházhoz több öntevékeny szerveződés kötődött Tiszaszőlősön. Az egyik a református jótékony nőegylet, a másik pedig a református dalkör volt. A református jótékony nőegylet elnöke dr. Gáborjáni Szabó Gábor lelkész felesége, Komlódtótfalusi Király Irma volt, aki egyébként maga is református lelkészi családból származott.

Az egyleti-társasági élet korabeli hangulatának felidézésére érdemes egy pillantást vetni a református dalkör egyik meghívójára, amely két, 1938. február 5-én és 6-án megrendezett programra hívott. „A Tiszaszőllősi Ref. Dalkör (különös tekintettel a közönség kényelmére) 1938. év febr. 5-én nagyszabású műsoros, febr. 6-án műsoros estéllyel egybekötött táncmulatságot szervez az olvasókör összes termeiben a dalköri versenyek megvalósítási céljaira, amelyre minden dal- és műpártolót családjával együtt tisztelettel hív és vár a rendezőség. Az előadás kezdete mindkét este 1/2 8 órakor”. A belépődíj (személy jegy) az I. helyre 1 pengő, a II. helyre 80 pengőfillér, a háromszemélyes családi jegy az I. helyre 2,50 pengő, a II. helyre pedig 2 pengő volt. A 9 pontban feltüntetett műsor a Himnusszal kezdődött, melyet a Református Dalkör adott elő. A megnyitót dr. Gáborjáni Szabó Gábor lelkész tartotta, majd a „Ködmönke” című, háromszereplős színmű következett, Kocsis János, Cseh Mária és Varga Eszter előadásában. Ezután a „Rákóczi megtérése” című dalt énekelte el a dalkör, majd Tóth Julianna adott elő magyar dalokat. Mindezek után jött a „Bonyodalmas lakodalom” című népszínmű. Tíz szereplő adta elő, minden bizonnyal nagy sikerrel: Lövei Gyula, Jóvér Eszter, Múnia József, Nagy Gáspár, Soós Sándor, Szép Ida, Fekete Erzsébet, Faragó L., Fekete I. és Mészáros Péter. Ugyancsak nagyon tetszhetett a közönségnek a dalkör által előadott népdalegyveleg is. Legvégül pedig Hajdú Balázs énekelt kuruc dalokat, tárogató kísérettel. A műsort a „Hiszekegy” eléneklése zárta.

A falu két világháború közötti időszakából számos egyleti meghívó maradt meg közgyűjteményeinkben. Ezek a helyi egyesületek táncmulatságainak, ünnepi és egyéb rendezvényeinek, műsoros estjeinek meghívói. Négy nyomtatvány a „Tiszaszőllősi Önkéntes Tűzoltó Testület”, tíz dokumentum pedig a „Tiszaszőllősi Olvasókör” rendezvényeire szól az 1937 és 1941 közötti évekből. A nyomtatványok révén megismerhetjük a helyi társas élet szokásait. Azt láthatjuk, hogy az olvasóköri táncmulatságok elmaradhatatlanok karácsony, húsvét és pünkösd második napján, a tűzoltóegylet báljai pedig augusztus utolsó vasárnapján. A rendezvényekhez olykor műsoros előadás is társult, mely az öntevékeny diák és felnőttkori színjátszás helyi elterjedtségét, széleskörű ismertségét jelzi.

 A második világháború után község élete lassan visszatért a normális kerékvágásba és megindult a kulturális élet. 1945 nyarán megalakult a községi kultúregylet, ezt a járási szolgabíró és a szovjet katonai parancsnokság is sürgette. Vezetőjévé egy hadirokkant, félkarú embert neveztek ki. A községben már korábban is működött egy mozi, amely 1942-től Nagy Gergely tulajdonában volt, de még 1945 tavaszán nem volt vetítés. A háború alatt a folyóiratok és a könyvek elpusztultak.  Az olvasóegyletet feloszlatták, az így megüresedő épületben kapott helyet a Kultúrház, amelyben moziterem, egy nagyobb társalgó és egy kisterem volt. A Kultúrház programjának összeállítására és a megszervezésére vezetőséget hoztak létre. A vezetőség (élén Prisztóka Ferenc igazgatóval) igyekezett bevonni a tömegszervezeteket (az MNDSZ-t, a DISZ-t és az Úttörőcsapatot) a kultúrmunka végzésébe. Az átalakított Kultúrház avatását 1950. december 3-án tartották bensőséges ünnepség keretében, melyre a tömegszervezetek tagjai szórakoztató műsorral készültek. A Kultúrházban rendezték be a 300 kötetes könyvtárat, volt itt rádió, pingpong és diavetítő, ezeket a kultúrnapokon bárki szabadon használhatta. Itt tartották a Szabad Föld téli estéket, ahol közegészségügyi témákról, mezőgazdasági munkálatok elvégzéséről, állattenyésztésről, baromfinevelésről szóló előadásokat hallgattak az érdeklődők. A DISZ-fiatalok is a Kultúrházban rendezték a táncmulatságokat, amelyen jól szórakoztak, de a tevékenységük ebben ki is merült. A mozi még mindig nem működött, mert nem volt vetítőgép.

Az 1960-as években még egész estét betöltő előadások is voltak, de ahogy romlott a Kultúrház állapota, úgy csökkent a programok száma is. Ezen már az sem segített, hogy a 70-es években 2 helyiségből álló ifjúsági klubot építettek az igen rossz állapotban lévő épülethez. Az életveszélyessé váló épületet lebontották, a könyveket a volt orvosi lakásba költöztették, és a Petőfi tsz irodaháza mellett elkezdődött az új kultúrház építése. A nagyteremmel és több kisebb helyiséggel megtervezett épület azonban nem készült el. Tervezési és statikai problémák miatt lebontották, de a kultúrház építése komolyan később már nem vetődött fel. Született néhány elképzelés, amellyel pótolni igyekeztek a hiányát, de a megoldást csak az iskolai tornaterem megépülése jelentette. Közben könyvtár épülete is leromlott, amit csak 2008-ban sikerült teljesen felújítani.

A 90-es években több próbálkozás is történt civilszervezet létrehozására, de nem tudott egyik sem meggyökeresedni. Jelenleg két alapítvány és három egyesület működik Tiszaszőlősön. A Cseh István és néhai Szilágyi Ida Alapítványt 1997-ben Cseh István alapította azzal a céllal, hogy anyagi elismerésbe részesítse a legjobban tanuló, a legjobb tanulmányi eredményt elérő tiszaszőlősi általános iskolás gyerekeket. Az Alapító okirat szerint minden évben tanévzárón osztályonként a legjobb 2 fiú és 2 leány egyenlő összegű anyagi támogatást kap. Az összeget a 6 tagú kuratórium ítéli oda. A kuratórium elnöke Balázs István, tagjai pedagógusok, egy önkormányzati képviselő és a takarékszövetkezet helyi kirendeltségének vezetője. Az alapítvány 500 000 Ft-os alaptőkéjének csak a kamatai használhatók fel jutalmazásra, de az alapítvány nyitott, bárki csatlakozhat pénz befizetésével. Az alapítvány határozatlan időre jött létre és kizárólag tiszaszőlősi gyerekek javára fordítható.

 A Tiszaszőlősi Iskola Gyermekeiért Alapítványt 2008-ban jegyezték be 250 000 Ft alaptőkével. Célja a falusi gyerekek helyzetéből adódó hátrányok leküzdése a tiszaszőlősi iskolában. Az alapítvány támogatja az általános iskolás gyerekek tudásának gyarapítását, testi-lelki fejlesztését, a művészeti tevékenységet, kirándulások és táborok szervezését. A bevételeit az alapítványi estek adományai képezik, ahol a gyerekek kulturális műsorral szórakoztatják a megjelenteket. Az alapítvány kezelője a 6 fős kuratórium (vezetője: Tar Lajos), az alapító Oláh Attiláné.

A Tiszaszőlősi Kinizsi Sporthorgász Egyesületet 1966. április 14-én alapították Fügedi László elnök vezetésével. Az egyesületnek születése óta célja: a horgászok érdekeinek képviselete, a horgászsport fejlesztése, népszerűsítése, a jogszabályok, a társadalmi együttélés és a horgászerkölcs tiszteletben tartása, a természet szeretetére és védelmére való nevelés. Jelenleg a Tisza-tavi Horgász Szövetség második legrégebbi, folyamatosan működő egyesülete. Az egyesület taglétszáma 168 fő, elnöke Dósa József.

A Tiszaszőlősi Polgárőr Egyesület 1999-ben alakult a helyi közrend és közbiztonság javítása érdekében. A tagjai rendszeres szolgálatot látnak el a faluban, formaruhában rendezvényeket biztosítanak, együttműködnek a rendőrséggel és a katasztrófavédelemmel. Az egyesület elnöke Muliter Imre, helyettesei Simon György és Czakó László, a titkári feladatokat Imre Edina látja el.

A Kende Baranta Tiszaszőlősi Kulturális Egyesület céljai között szerepel a hagyományos magyar harcművészeten keresztül a magyar kultúra értékeinek megőrzése, ápolása. A fizikai felkészítés mellett figyelmet szentel történelmünk, ősi múltunk, hagyományaink megismerésére. Foglalkozik természetismerettel, az ősvallással, rovásírással és a néptánc alapjainak elsajátításával is. A csoport legnagyobb ereje a közösségi összetartozás, a barátság és egymás segítésének fontossága.  Alapítója Fazekas András.