Mindez azonban kedvezőtlen politikai körülmények – az államszocializmus keretei között –  egy diktatórikus politikai rendszer uralomra jutásával valósult meg. A társadalmi-politikai életben az 1940-es évek végétől egyeduralkodóvá vált az egyoldalú, ideológiai indíttatású megközelítésmód. A korábbi társadalmi struktúrákat, kulturális normákat szétrombolták, képviselőit a közéletből kiiktatták, intézményeit megsemmisítették, átszervezték. A II. világháború előtti társadalmi-gazdasági rendszer gazdasági alapjait – a polgári magántulajdont – felszámolták, és helyébe új, közösségi-társadalmi ellenőrzésűnek mondott, de valójában államilag, illetve a tervutasítás révén központilag irányított tulajdonformát és irányítási mechanizmust teremtettek. A gazdasági életből a piaci mechanizmusokat kiiktatták. Mindezek a törekvések a korszak kezdetén, az 1940-es évek végéig rejtve maradtak, ám az 1950-es években – különösen annak első felében – brutális formában kezdtek érvényre jutni. Ezek a jelenségek egy kisebb közösség – azaz egy falu – életében különösen szembetűnők voltak. A felülről sugallt, vagy nyíltan kimondott elvárásoknak való megfelelés kényszere olykor túlkapásokban is megnyilvánult. Az 1960-as években országosan jelentkező változások, az óvatos gazdasági reformtörekvések hatása csak részlegesen, áttétesen tudott érvényre jutni.

A korszak egészében a falu életében számottevő változások következtek be. A helyi társadalom osztály- és rétegszerkezete átalakult, a társadalom bizonyos mértékben homogenizálódott. Nagyarányú foglalkozási átrendeződés történt: munkaerő a mezőgazdaságból az ipar és a tercier szektor felé áramlott. A fizikai és a szellemi foglalkoztatottak arányában korábban nem tapasztalt változás következett be. És mindennek eredményeként nagyarányú társadalmi mobilitás történt. A diktatórikus államszocializmus korszaka végül szervesnek mondható, békés átmenettel ért véget a XX. század végén.

Tiszaszőlős lakossága közvetlenül 1944 októberében élte át a II. világháború megpróbáltatásait. Elsősorban a tiszafüredi hídfő hadászati jelentőségével magyarázható, hogy Tiszaszőlős térségében elhúzódtak a harcok a szovjet Vörös Hadsereg és a szövetségben lévő német és magyar csapatok között. Az október 18. és november 11. közötti harcok végül a Vörös Hadsereg előrenyomulásával, sikeres tiszai átkeléssel végződtek.

A két világháború közötti politikai rendszer összeomlásával a társadalom alsóbb csoportjai számára reményteljesebb időszak körvonalai rajzolódtak ki. 1945 januárjában már működött a faluban a Független Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt és a Szociáldemokrata Párt, majd rövidesen megalakult a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt is. Új típusú szervezetként a falu ügyeinek intézésére a társadalmi összefogást kifejező Nemzeti Bizottság alakult. Ennek munkájában minden újonnan alakuló párt képviseltette magát. 1945. március végén pedig Szőlősön is kezdetét vette az országos méretekben elindított földreform. A községi földigénylő bizottság 1945. április 12-i jelentése szerint a községben egy birtokot megváltás nélkül elkoboztak, azzal az indokkal, hogy tulajdonosa dr. vitéz Bobory György volt kormánypárti országgyűlési képviselő, egykori képviselőházi alelnök a régi rendszerhez kötődött. A kisajátítás a Domaháza-pusztán lévő birtok egészét, összesen 595 katasztrális holdat érintett. További hét birtokot pedig részben vagy egészben – összesen 1972 katasztrális holdat – megváltás mellett vettek igénybe. A megváltás érintette az elmenekült Bánó testvérek birtokának egészét (205 katasztrális holdat a Nagy-páncélos területén), azért mert ők máshol is rendelkeztek földterülettel. Teljes egészében megváltásra került a zsidótörvények alapján elhurcolt dr. Nagy Jenő tiszafüredi községi állatorvos és lánya 239 katasztrális holdnyi ingatlana Domaháza-pusztán, a szintén elhurcolt Klein Aladár és örökösei aranyosi és alsóréti, 334 k. holdnyi földje, valamint 2 gyöngyösi lakos – Duschnitz Bertoldné Oszkár-majorban lévő 520, és Ösztreicher Elemér 589 katasztrális hold kiterjedésű, kis-páncélosi és aranyosi – földbirtoka. Részben került megváltásra további két földbirtok: özvegy Széky Istvánné született Graefl Klára 340 katasztrális holdnyi, Domaháza-pusztán lévő földjéből 53 holdat, a Csabay testvérek (Csabay Béla és Wein Istvánné született Csabay Klára) mintegy 241 katasztrális holdas területéből 41 katasztrális holdat vett igénybe a földosztó bizottság. Az elkobzott vagy igénybe vett földterületből közel 500 katasztrális holdat a szomszédos örvényi és tiszafüredi földigénylők részére engedtek át, így a tiszaszőlősi 377 igénylő számára 2339 katasztrális holdnyi földet juttattak. Itt kell megjegyezni, hogy a rendelkezésre álló források kimutatásai gyakran eltérő adatokat tartalmaznak. Ez nem meglepő, hisz a földreform végrehajtása során több esetben spontán folyamatok is érvényre jutottak, így a különböző időpontokban készült állapotjelentések is eltérőek lehetnek. További 60 főt – más források szerint több mint 90 főt – tett még ki a házhelyhez juttatottak száma, akik egyenként 600 négyszögöles belterületi ingatlant kaptak. Egy kimutatás szerint a földosztás Tiszaszőlősön 1945 tavaszán befejeződött, néhány kapcsolódó per azonban még évekig eltartott.

A földreform előtt 256 földnélküli háztartást tartottak nyílván a faluban. 1945 előtt az 1-5 katasztrális holdas gazdaságok száma 286, az 5-25 kh-s 172, a 25-50 kh-s pedig 192 volt. 5 gazdaság 50-100 katasztrális holdon, 8 gazdaság 100 katasztrális holdnál nagyobb területen gazdálkodott. A földreform nyomán ezt a korábbi egészségtelen birtokstruktúrát felszámolták. A falu határában új gazdák jelentek meg, és a kis- és közepes méretű parasztgazdaságok váltak tömegessé. A legjellemzőbb birtoknagyság az 1-5 katasztrális holdas (számuk 357) és az 5-25 katasztrális holdas gazdaság (számuk 256) lett. 5 gazdaság 25-50, négy 50-100, szintén négy 100-200 katasztrális holdnyi területen folytatott mezőgazdasági termelést. Mindössze 62 földnélküli háztartás maradt. Rövidesen, 1946. május 26-án Szőlősön is megalakult a földműves szövetkezet, amely a helyi gazdák terményértékesítését kívánta segíteni.

Az önálló paraszti gazdálkodás azonban nem tudott kibontakozni, már 1948-ban országszerte erőltetni kezdték a mezőgazdaság szovjet mintájú átszervezését, a parasztság kolhoz típusú termelőszövetkezetekbe tömörítését.

Mindez erőteljes politikai fordulat közepette történt. A fordulatot helyi szinten is követni kellett, ami a helyi közélet szereplői számára kezdetben fel sem tűnt. A folyamat kárvallottjai azonban korán észrevehették a politikai indíttatású megkülönböztetést. Részben a terménybeszolgáltatási terhek drasztikus növekedéséből, a mind gyakrabban kiszabott bírságokból, majd a kuláklisták felállításából, illetve azok folyamatos „bővítéséből”. Az első 14 fős kuláklistát 1949 áprilisából ismerjük. Mindazok felkerülhettek a listára, aki legalább 20-22 katasztrális hold földterülettel, egynél több igásfogattal, esetleg cséplőgép-garnitúrával vagy traktorral rendelkeztek. Egy 20 katasztrális holdtól nagyobb földterület esetében már szükség lehetett gépekre, állandó vagy alkalmi munkás foglalkoztatására, ám ez akkor kockázatos volt. Ha valaki bércséplést, bérszántást vállalt vagy „rizsföldjét nem maga művelte”, házicselédet alkalmazott, szintén felkerülhetett a listára. Olykor az is elegendő volt a listára kerüléshez, ha valakinek a közeli hozzátartozója például terménykereskedő volt, vagy nagyobb földterületet bérelt. Elgondolkodtató annak a szőlősi gazdálkodónak az esete, akinek csak 2 katasztrális hold földje volt, de cséplőgép-garnitúrájával bércséplést, és bérszántást is végzett alkalmazottak közreműködésével. A politikai megbízhatóság oszlopban a lakonikus „nem” szócska szerepel, így ő is felkerült a listára.

Mindezek érzékeltetésére csak egyetlen hosszú mondatot idézzünk abból a községi elöljárósági jelentésből, amely 1949. április 22-én 10 pontban tájékoztat a helyzetről „Kulák adatok bejelentése” tárgykörben: „4./ A kulákságnál az elmúlt években 69 kat. holdon volt rizstermelés még az elmúlt 1948 évben is 3 kuláknál volt bércséplés, illetve kulák által bércséplés folytatva, mely rizstermeléssel és bércsépléssel lényeges munkaerő kizsákmányolást folytattak.”

Év végére azonban már 18-20, később 28 főre emelkedett a listára felvett gazdálkodók száma. Többféle módszerrel próbálták háttérbe szorításukat, ellehetetlenítésüket elérni. Az egyik listán a megjegyzés rovatban valakiről az szerepel, hogy „jelenleg sertés fekete vágásért elzárásra van büntetve”. Máskor ugyanez a személy azért „lett 5.000 Ft. Összegre büntetve…”, mert „…a népszámlálás alkalmával földjét 23 holddal kevesebbnek mondotta be, míg sertésállományából 7 drb-ot letagadott.” Ebben az évben, – 1949-ben – egy miniszter fizetése havi 2000 forint volt.

A központi törekvéseknek megfelelően 1949 novemberében Tiszaszőlősön is megalakult az első mezőgazdasági termelőszövetkezet a domaházi határrészen, és Szarvas Sándornak, a 1919-es direktóriumi tagnak a nevét vette fel. Ez a termelőszövetkezet úgynevezett I. típusú termelőszövetkezet „tszcs”, azaz termelőszövetkezeti csoport volt. Az volt a jellemzője, hogy a tagok a legfontosabb talajelőkészítési munkákat együttesen, egyéni munkával, közös táblán, vetésforgóval végezték el. Egyes források szerint 1949-ben Tiszavirág néven még egy másik termelőszövetkezet is alakult. 1951 tavaszán egy újabb I. típusú termelőszövetkezet jött létre a faluban Haladás elnevezéssel.

A termelőszövetkezetek munkájába rövidesen országszerte bekapcsolódtak az állami tulajdonú gépállomások. A járási székhelyen 1950. február 10-én 20 erőgéppel megkezdte működését a gépállomás. Tiszaszőlős a tiszafüredi gépállomás körzetébe került. Ezeket a mezőgazdaság szövetkezetesítésére, „szocialista átszervezésére” hozták létre, ám valójában a szövetkezetek gazdálkodásának közvetlen irányítását valósították meg. A gépi munkák beosztását, ütemezését ugyanis a gépállomáson döntötték el.

 1951-ben a kisiparban is kezdetét vette a szövetkezetek alakítása. A szolgáltatást végző iparágakban (például fényképész, fodrász, cipész), a mezőgazdasággal kapcsolatos kisipari szakmákban (kovács, kerékgyártól gépész, lakatos), sőt a háziipar (vesszőfonás) területén is kisipari termelőszövetkezeteket (ktsz) hoztak létre Tiszafüreden, melyhez a járásbeli községek kisiparosainak is „ajánlatos volt” csatlakozni. Még a halászokat is termelőszövetkezeti csoportba szervezték, és 1952 decemberében Tiszafüred központtal megalakult a 15 település – így Tiszaszőlős – halászait is tömörítő „tszcs”.

Majd elkezdődött a korábban alakított földművesszövetkezetek összevonása: 1954. január 1-jén a tiszafüredi, a kócspusztai, a tiszaszőlősi és a tiszaörvényi fmsz-ek egyesülésével megalakították a körzeti földművesszövetkezetet.

A mezőgazdaság átszervezése lassabban haladt, de 1956 februárjában Tiszaszőlősön Előre néven 11 család összesen 63 katasztrális hold földön új mezőgazdasági termelőszövetkezetet alakított. Ezekben a korai időszakban alakult gazdaságokban a termelőszövetkezeti tagok elsősorban egykori agrárproletárok voltak. Ők szakszerű vezetés, komolyabb üzemszervezési tapasztalat, és megfelelő géppark hiányában voltak kénytelenek munkához látni. Részben ezzel is magyarázható, hogy a Szarvas Sándor Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek még 1956-ban is csak 70 tagja volt, és összesen 659 hold földön gazdálkodott. Erre az időszakra a nagygazdákat már jórészt ellehetetlenítették, de a közép- és kisparasztok zöme kivárt, és még mindig reménykedett az önálló gazdálkodás lehetőségében.

Az 1956. október 27-én a Kultúrházban nagygyűlést tartottak, ahol 150-200 fő vett részt. Itt kisebb szóváltásra is sor került, ezért másnap a Községházán ismét összegyűltek. Nemzetőrséget szerveztek, megalakult a 27 tagú Községi Forradalmi Bizottság. A bizottság a népgyűlés határozatainak megfelelően követelte a korábbi tanácsi végrehajtó bizottság 6 tagjának, a tanácsi apparátus három vezetőjének és 5 dolgozójának, valamint a helyi rendőrségi körzeti megbízottnak az azonnali eltávolítását. Ezt a követelésüket még a Kádár-kormány megalakulást követően – 1956. november 10-i ülésükön – is megerősítették, de végül a forradalmi bizottság feloszlott.

1956 őszén a Szarvas Sándor Termelőszövetkezet nem bomlott fel, annak ellenére, hogy sok hiba volt a gazdálkodásában. A törzstagok bennmaradtak, a betakarítás megtörtént, hiánytalanul földbe került az őszi vetés is. A kilépőknek mintegy 220 hold földet adtak ki, amely a szövetkezet földterületének majdnem felét jelentette. Az év elején alakult Előre Termelőszövetkezet viszont 1956 végén felbomlott.

A tiszafüredi járásban 1959 január végén indított szervezési kampányban tömegesen jöttek létre új mezőgazdasági szövetkezeti nagyüzemek. 1959 márciusában alakult meg Tiszaszőlősön a Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, első elnöke Paksi István, majd – 1963-tól 26 éven át, a nyugdíjazásáig – Nagy Benedek volt. 1959. március 2-án ünnepi tanácsülésen jelentették be, hogy Tiszaszőlős „termelőszövetkezeti község” lett, „a község határában a szocialista szektor aránya meghaladta a 80 %-ot”. Vagyis néhány gazdálkodó kivételével a faluban élő parasztok beléptek valamelyik mezőgazdasági termelőszövetkezetbe. 1961-ben a Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek 2436 katasztrális hold, a Szarvas Sándor Termelőszövetkezetnek 1920 katasztrális hold földje volt. 1967-re a Petőfinek 2724 katasztrális holdra, a Szarvas Sándor Termelőszövetkezetnek 1984 katasztrális holdra növekedett a földterülete. Mindkét termelőszövetkezetben a szántóföld volt a meghatározó a művelésági szerkezetben, 72 és 84 % körüli részesedéssel. A szántóterületen elsősorban búzát (31-32 %), takarmánygabonát (18 %), takarmánynövényeket (1516 %) és kukoricát (6-9 %) termeltek. 1967-ben a Petőfi Termelőszövetkezetnek 344, a Szarvas Sándor Tsz-nek 225 tagja volt.

Az 1960-as években mindkét termelőszövetkezet igyekezett a szakszerűbb, eredményesebb gazdálkodást folytatni. A Szarvas Sándor Termelőszövetkezet például a tiszafüredi járás a legnagyobb rizstermelő nagyüzeme lett. Hatvannégy katasztrális holdon termesztettek rizst. Jobb termésű esztendőkben 12-13 mázsás termésátlagot értek el, de az új telepítésű rizsföldeken olykor a 17-18 mázsát is meghaladhatta a holdankénti átlag. A Petőfi Termelőszövetkezetben nagyüzemi méretű baromfitenyésztés (naposcsibe, tyúk) kezdett meghonosodni. Az 1960-as évek második felében évi 25-30000 darab árucsibét értékesítettek.

A község két termelőszövetkezete 1968-ban egyesült, ezt követően egyre fontosabb szerepet játszott a falu gazdasági életében. Az 1970-es évek elején új, korszerű székházat épített a Szarvas Sándor utcában, ahol éttermet és konyhát is kialakítottak. A székház szomszédságában 1974 elején húsüzemet adtak át. A szövetkezet húsüzemében évi 6000 darab sertés feldolgozását tervezték. A teljes kapacitás elérésekor heti 100-120 hízót dolgoztak fel, és 33-34-féle füstölt, pácolt és töltelékárut állítottak elő. Ez volt az az időszak, amikor a szőlősi császárszalonna, a lángolt kolbász és a hurka megyeszerte ismert termék lett.

A termelőszövetkezetnek az egyesülést követő évektől 530-560 tagja volt, közülük már az 1970-es évektől 210-230 fő nyugdíjas lett. Mindent egybevetve elmondható, hogy az 1970-es évektől az 1990-es évek elejéig a Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet volt a település társadalmi-gazdasági életének legfontosabb szereplője, Tiszaszőlős aktív keresőinek legnagyobb foglalkoztatója. A Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet egészen a rendszerváltozásig működött. 1992 végén a nagyüzem a vagyonnevesítés nyomán átalakult, és a továbbiakban Tiszaszőlősi Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezetként működött egészen az 1990-es évek végén kezdődő felszámolásig. A szövetkezet egykori húsüzemét működtető Morotva-Hús Korlátolt Felelősségű Társaságnak fél évtizeddel később ugyanez lett a sorsa.

Az államszocializmus idején az igazgatás, az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a kereskedelem és a szolgáltatás területén is nagy horderejű változások következtek be. Még a pártállami rendszer kiépülésének kezdetén államosították a két korábbi felekezeti iskolát, és létrehozták a nyolcosztályos állami általános iskolát. Az új diktatórikus rendszer kemény lépéseket tett a kulturális sokszínűség felszámolására, és 1946-48 között országszerte – így Tiszaszőlősön is – rendeleti úton feloszlatta a több évtizedes múltú olvasóegyleteket. A megüresedő épületben kapott helyet a Kultúrház, amelyben moziterem, egy nagyobb társalgó és egy kisterem volt.

1950-ben két, hosszútávra szóló közigazgatási változás is történt: február 1-jétől Tiszaszőlős – 5 másik, tiszafüredi járásbeli faluval együtt – Heves megyéből Szolnok megyébe került, és az 1950. évi I. törvény alapján létrehozták az államszervezet új típusú formáját, a tanácsokat. 1950 szeptemberében a tiszaszőlősi elöljáróságot a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága arról értesítette, hogy a törvény értelmében Tiszaszőlős úgynevezett III. típusú község lesz. Ennek megfelelően a helyi „tanács végrehajtó bizottsága hivatali szerve” 3 függetlenített dolgozóból állhat: végrehajtó bizottsági elnökből, végrehajtó bizottsági titkárból és még egy alkalmazottból. A Tiszafüredi Járási Tanács Végrehajtó Bizottság útmutatása, és a törvény alapján a tiszaszőlősi helyi tanácsnak 51 tagja, 26 póttagja, a végrehajtó bizottságnak pedig 7 tagja lehet. 1950. október 22-én megtartották az első tanácsválasztást. Tanácselnökké Oláh Ferencet, helyettessé Paksi Gyulát, vb-titkárrá Kovács Jánost választották.

A következő évtizedekben ez az államszervezeti egység lett a község mindennapjainak legfőbb irányítója. A tanács az államhatalmat képviselte, ezért biztosítania kellett a tervszerűséget az állami élet minden vonatkozásában, működési területén el kellett látnia a gazdasági, társadalmi és kulturális irányítás feladatait és általában az államigazgatás helyi tennivalóit.

A fentiek szellemében rövidesen megszervezték a faluban az önálló orvosi körzetet. Az 1950-es évek elejétől a községben egy orvos, egy védőnő és egy szülésznő tevékenykedett. Megnyílt az átalakított belterületi napközi otthonos óvoda. Az ivóvízellátás javítására is határozat született, 3 darab szivattyús kutat fúrattak a községben. Bár mindez előrelépésnek számított, de egyre sürgetőbb lett a vezetékes ivóvíz-hálózat kiépítése. 1970-ben tanácsi kezdeményezésre megalakult a vízműtársulat, 1972-ben kijelölték a tanácsháza udvarán a vízmű helyét. 1973-1974 folyamán megtörtént a vízvezetékek lerakása és 1975. május 1-jén átadták a vízvezeték-rendszert. Ezt csak az ezredforduló táján követte a szennyvízcsatorna-hálózat teljes kiépítése. Az 1950-es, 1960-as években folyamatosan bővítették a község villanyhálózatát is, mely az 1970-es évek elejére teljessé vált.

A kiskereskedelmi ellátást éveken át  kisebb boltokkal biztosították, ezért az üzlethálózat korszerűsítése terén nagy előrelépésnek számított, hogy 1976 februárjában a Tiszafüred és Vidéke ÁFÉSZ beruházásában megnyitották az új ABC kisáruházat. Ezt az új fogyasztási és értékesítési szövetkezetet szintén 1976-ban hozták létre a korábbi tiszafüredi, tiszaörsi és tiszaszentimrei körzeti földművesszövetkezetek összevonásával. Tiszafüred központi szerepköre egyre erőteljesebb lett, melyhez az is hozzájárult, hogy az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején két jelentősebb ipari üzem – az Alumíniumárugyár és a Magyar Hajó-és Darugyár egy-egy gyáregysége – is felépült a nagyközségben. Ezzel Tiszafüred Tiszaszőlős számára is munkaerő-vonzásközpont lett: kezdetben naponta 50 fő, majd később 150-160 fő járt be Tiszaszőlősről a tiszafüredi munkahelyekre. A gyári műszakkezdéshez igazították a vasúti és az autóbusz-közlekedési menetrendet is.

Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban a döntésben, hogy 1976. április 1-jétől Tiszaszőlős Tiszafüred társközsége lett. Megalakult a Tiszafüredi Nagyközségi Közös Tanács, és ezzel Tiszaszőlős elveszítette közigazgatási önállóságát. A döntés – amelyet az akkori politikai körülmények között nem volt tanácsos nyilvánosan vitatni – ellentmondásosnak mondható. Nyilvánvaló, hogy a közös tanács szervezése, illetve a nagyközségi forma lehetővé tette az első fokú hatósági ügyintézés decentralizációját, azaz közelebb vitelét az érintettekhez. Ám nem biztos, hogy ezt egy 2000 főnyi népességgel rendelkező település esetében is meg kellett valósítani. Arról nem is szólva, hogy egy ilyen összevonás kedvezőtlenül hatott a helyi társadalom fejlődésére, a helyi öntevékenységre. Ugyanakkor az is igaz, hogy a helyi öntevékenység ügye akkoriban, egy diktatórikus államberendezkedés idején nem is volt szempont.

A korabeli dokumentumokat tanulmányozva az a benyomásunk támadhat, hogy a Tiszafüreddel közös közigazgatási egységben töltött több mint 25 esztendős periódus mérlege roppant ellentmondásos. És ezen még az sem változtatott érdemben, hogy 1984 januárjától Tiszafüred városi címet kapott, így Tiszaszőlős immár a település városrésze lett. A városrész ugyanis minden szempontból különbözött a térben is 8-9 kilométernyire fekvő központtól. Ez számos problémát vetett fel, de ezek a gondok nem kaptak kellő figyelmet. 1982-83-ban például elkészült az általános iskola felújítása, jóllehet korábban az iskolát a tiszafüredi Kiss Pál Általános Iskola tagiskolájává szervezték. 1987-ben átadták a Tiszafüred és Vidéke Takarékszövetkezet új kirendeltségének épületét, de több más infrastrukturális beruházás késlekedett. Lassúbb ütemben épült Tiszaszőlősön a belterületi utak burkolata, nem ugyanazokat a napi alapszolgáltatásokat élvezhette a lakosság, mint amit a város más részén élők. A közös esztendőket a tiszaszőlősiek véleménye szerint leginkább a kulturális és a szociális intézményrendszer sínylette meg, de adós maradt a közös irányítás a helyi adottságok, az idegenforgalmi lehetőségek kiaknázásával is.

Mindezek a gondok a rendszerváltozás után még nagyobb hangsúlyt kaptak. A diktatórikus politikai rendszer felszámolásával, a tervutasításos gazdálkodás helyett kiépülő piacgazdaság közepette minden településen új szereplők jelentek meg a társadalmi-gazdasági színtéren. A korábbi „szocialista nagyüzemek” átalakultak, vagy megszűntek, új társas és egyéni vállalkozások alakultak. A települések irányítását a felülről vezérelt tanácsok helyett szabadon választott helyi önkormányzatok vették át.

Helyi és országos szinten új társadalmi-politikai szervezetek jöttek létre, nagyobb szerepe lett mindenhol az önálló, helyi kezdeményezéseknek. Az 1990-es évek elejétől Tiszaszőlős helyi társadalma is jelentősen megváltozott. Helybeli és tiszafüredi munkahelyek szűntek meg, a regisztrált munkanélküliek, álláskeresők száma rövidesen 100 fő fölé emelkedett, és 130-160 fő között állandósult. Új gazdasági társaságok, egyéni vállalkozások alakultak, a regisztrált, illetve a működő vállalkozások száma 25-30 között stabilizálódott. Döntő többségük egyéni vállalkozás, de társas vállalkozások (korlátolt felelősségű társaságok, betéti társaságok) is alakultak. Új helyi társadalmi-politikai kezdeményezésként egyesületek, alapítványok jöttek létre.

Időközben Tiszaszőlősön is kiépült a telefonhálózat, 1994-ben megépült a gázvezeték-hálózat, majd a közüzemi csatornahálózat. A település fejlődése ellenére a lakosság többször is hangot adott hiányérzetének. Hiányolta a helyi vezetést, nem tartotta szerencsésnek, hogy a települést csak egy képviselő képviselhette az önkormányzati testületben. A helyzetet rontotta a Tiszaszőlős határába tervezett regionális hulladéklerakó körül kirobbant vita. A 2000. május 7-én megtartott közmeghallgatás már a lakosság azon óhajának adott hangot, hogy Tiszaszőlős váljon el Tiszafüredtől. Aláírásgyűjtés indult, melyben a község önállóságának visszaállítását szorgalmazták a kezdeményezők. Tiszafüred város képviselőtestülete 2000. június 18-ára helyi népszavazást írt ki, mely érvényes és eredményes volt: a szavazatok 96,6% –a a különválás mellett szólt. Előkészítő Bizottság alakult, amely hozzálátott a szétválással kapcsolatos feladatok megoldásához. Munkájuk eredményeképpen 2002-ben a köztársasági elnök Tiszaszőlőst önálló településsé nyilvánította. 2002. október 20-i önkormányzati választások után megalakult a helyi önkormányzat. Ezzel Tiszaszőlős újra önállóvá vált.

Az első önkormányzati választáson Tóth Imre lett a polgármester. Ő azonban rövidesen lemondott, ezért új választást kellett tartani. A 2003-ban megtartott újabb választáson Kerekes András nyerte el a lakosság bizalmát, és került a polgármesteri székbe. Irányításával a képviselő-testület hozzákezdett a település új arculatának kialakításához. Pályázatok támogatásával utak, járdák épültek, megszépült a község központja, átalakultak az intézmények. A lakosság értékelte a változást, és újra Kerekes Andrást választotta meg polgármesternek 2006-ban. A részben kicserélődött képviselő-testület folytatta a korábban elkezdett fejlesztéseket.

Négy év alatt felújításra került a könyvtár és az óvoda épülete. Az orvosi rendelő és lakás rekonstrukciója lehetővé tette, hogy egy fogorvosi rendelővel is bővüljön az épület. A gyógyszertár és a könyvtár közötti területen eu-s normáknak megfelelő játszótérrel bővült a közeli sportpálya. Folytatódott az út és járdaépítés, 100-120 főnek biztosított közmunkát az önkormányzat. Változott a lakossággal folytatott párbeszéd, újság és honlap szolgálja a hiteles tájékoztatást. Javult a községi ünnepségek és a szórakozást biztosító rendezvények színvonala. Sikeresen próbálta ki magát a település a nagy tömegeket vonzó sportrendezvények szervezésében is. Ennek köszönhetően 2010-ben az előző ciklusban képviselők többsége és Kerekes András ismét elnyerte a szavazók bizalmát…