Az igen ellentmondásos kép a 1780-as évek első felében készült I. katonai felmérés térképlapjáról, és az 1790 körüli térképről olvasható le. Ezeken még nincsenek feltüntetve a beltelkek határvonalai, ám a vélhetően csak hozzávetőleges pontossággal megrajzolt épületek meglehetősen szabálytalan rendben helyezkednek el a belterületen. Az úthálózat alaprajzának legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy Szőlős „zsák”-jellegű településnek tűnik. Jól látható, hogy a belterületről összesen három irányba vezetnek utak, a keleti és a délkeleti utak valójában Igar, az északkeleti pedig Füred felé. Ez azt jelenti, hogy Szőlősnek ebben az időben mindössze két szomszédjával volt kapcsolata, nyugat vagy délnyugat felé egyáltalán nem vezetett út. A térképek szerint az egyetlen dűlőút a sziget felé, az ott már létező szőlő felé, illetve a távolabbi kaszálókhoz, halászó helyekhez vezető földút volt. Ami egyáltalán nem meglepő, mivel a határ ezen része gyakorlatilag az év nagy részében vízzel borított, árvízjárta terület. Ezzel szemben a három kivezető út mindegyike ármentes térszínen, ebből kettő ennek a peremén futott. Ez a térszín – amely ma is mintegy 3-4 méterrel magasabban fekvő peremmel emelkedik ki környezetéből – tehát egyértelműen meghatározta a településeket összekötő utak futását és végső soron előrajzolta a belterület alakulását.

Ha a három említett kivezető utat a határban is követjük, azt látjuk, hogy a kelet felé vezető út a legfontosabb, mivel ebből a Gellért-hátról 5 irányba ágazik el az út. Ezek közül egy délkeletre fordul és Igar irányába, egy másik pedig a Nagyszőlőt északon érintve egyenesen kelet felé, Füred kikerülésével Kócs,  Hortobágy és Debrecen felé tart. Nem lebecsülendő fontosságú utak lehettek ezek, hisz a források tanúsága szerint Igarnak, Debrecennek, illetve a Hortobágynak számottevő szerep jutott a falu életében. Ebből az útból a Nagyszőlőbe, a gyepre és keletre, egy majorságba is út vezetett. A falu művelés alá vont határának elérése, illetve a szomszédos települések megközelítése szempontjából tehát meghatározó volt ennek az útnak a futása. Úgy tűnik, ehhez képest a Füred felé – északkeletre vezető – út kisebb jelentőséggel bírt ebben az időben.

Mindezek részletes tárgyalása azért is hangsúlyos, mert a faluból kiinduló utak végső soron a belterület úthálózatának kialakulását is befolyásolták. Az I. katonai felmérés szelvényén nem igazán kivehető, de a Lietzner – Sándor-féle tiszai térképek szőlősi lapján igen jól látszik a belterületi úthálózat. Az 1790 körüli állapotot feltüntető rajzról megállapítható, hogy a belterület legfontosabb szerkezeti eleme a keletről bevezető út, és annak folytatása a református templomig. Mindehhez hozzátehetjük, hogy az I. katonai térkép ezen vonal nyugati végén – a mai Hősök tere térségében – egy szárazmalmot is feltüntet, és innen indul ki az ártérre lemenő egyetlen földút is. Vagyis a mai Dózsa György utca – Kisköz – Hősök tere – József Attila utca egy igen hangsúlyos szerkezeti elem lehetett. Ez volt a legfontosabb bevezető út meghosszabbítása, ennek mentén helyezkedett el a régi temető, ez az út vezetett át a református templom melletti teresedésen, egészen az út végén elhelyezkedő egyik szárazmalomig. Csak mellékesen tegyük hozzá azt is, hogy ennek a szárazmalomnak a térségében volt a régi piactér, később az első községháza is. Ezt a kelet-nyugati tengelyt keresztezi a mai Szabadság tér környékén az észak-déli, majd folytatásként északkelet felé kanyarodó szerkezeti vonal, amely később a másik meghatározó alaprajzi elemmé formálódik. Ez a mai Fő út, amely délen egy kisebb teresedésből indulva előbb Igar felől vezeti be a forgalmat, majd a mai Szabadság tértől Füred felé halad. A déli kis tér is fontos szerkezeti tényező: itt is láthatunk egy szárazmalmot az I. katonai térképen. Innen keletre nyílik egy utca (a mai Péntek Ferenc utca elődje), valamint a belterület nyugati peremén innen indul egy körút-szerű útvonal (a mai Szarvas Sándor utca), amely észak felé a másik szárazmalom után is folytatódik, majd keletre fordulva, egy töréssel visszakanyarodik a református templomtól északra a mai Szabadság tér helyén már akkor is létező teresedébe. Nem nehéz felismerni, hogy ez a mai Kossuth Lajos, illetve az Alkotmány utca elődje. Ebből az utcából még egy másik, keletre vezető, ívet leíró utca is kiszakad: a Petőfi út elődje, amely északon, egy a part alá vezető közt felvéve visszatér a már Füred felé haladó fő útra. Ez a délről induló, a főútból kiszakadó és oda északon újra visszatérő félkörút mindenhol párhuzamosan fut a falu belterületét magán hordó árvízmentes térszín nyugati, északi peremével.

 Ezen szerkezeti elem egy része valószínűleg nagyon korán, a betelepedés évtizedeiben is kialakulhatott. Ám az 1780-as évekre kiépült formájában már az ólaskertes jelleg egyik megnyilvánulása, hisz a körív mentén, a belterület szélén az I. katonai felmérés térképszelvénye kerteket jelez. Ez azt jelenti, hogy a beltelek megkettőződött. Valahol a halmazos falubelsőben van egy lakótelek és a belterület szélein egy gazdasági jellegű, másik „telek”, a kert, ahol a terményfeldolgozás, tárolás, illetve az állatok tartása, teleltetése történt. Mindezek természetesen még az egyéb források oldaláról is megerősítésre várnak. A korabeli térképekről jól kivehető a mai Felszabadulás utca elődjének, illetve északon a Zrínyi Miklós utca ősének – a Csirezugnak – nyomvonala is. A belterület szabálytalan, tömbszerű felosztása sem kerülheti el figyelmünket, mint ahogyan az sem, hogy összesen 5 szárazmalom található a belterületen. A Gellért-éren túl már látható a Vadasnak nevezett falurész is. Tény, hogy az 1780-as és az 1790-es évekből rendelkezésre álló térképek alapján már megállapítható az az utcahálózat, amely mind a mai napig követhető a települési alaprajzon.

A XIX. század során a belterület szerkezetének átalakulása, az úthálózat és a telekelrendeződés változása szinte folyamatos. Már az 1840-es években készült térképfelvételeken is jól látható a belterület növekedése. Ekkor már beépült a Topáncs nevű falurész, melynek utcahálózata és zug-rendszere a mai napig ugyanaz, mint akkor volt. Itt 26, többnyire eltérő méterű, itt-ott szabálytalan formájú telek alakult ki. A mai Gát utca vonalán haladó út egy kishídon halad át a falu alatti éren (Petyk-éren), és a Szigetszőlő, a Tisza irányába haladt tovább. A másik szembetűnő változás, hogy a belterület délen a mai Szarvas Sándor utca – Fő út – Péntek Ferenc utca kereszteződésétől tovább növekedett, és elérte a Táncsics Mihály utca – Fő út – Damjanich utca mai kereszteződésének térségét. Az 1857 után készült térképeken is jól kivehető, hogy ezen a legdélibb ponton igen tekintélyes méretű telkek voltak. A XIX. század közepén vélhetően erre lehettek a Pazonyi Elek család több tagjának az udvarházai. A Fő út másik oldalán a belterület a mai Vörösmarty utcáig ért: ennek a főútra nyíló torkolatában egy teresedés volt, ahol már az 1857-es térképek szerint is egy szárazmalom helyezkedett el. Vélhetően ez volt a Kakas-malom. Nevét akkor kaphatta, amikor a református templom 1867-es felújításakor a templomtornyon lévő kakast csillagra cserélték, és ezt a kakast az egyház gondnoka, Pazonyi Elek József földesúr saját malmának tetejére tetette.

A belterület délkeleti és keleti széle a mai Vörösmarty – Jókai utca északi vége – Béke utca nyomvonalon haladt. Ezek féloldalas utcák voltak, csak a falu belseje felé eső oldalukon voltak telkek. Ez alól kivételt volt egyetlen nagyobb méretű telek, amely a mai Jókai utca Fehér Imre és  Vörösmarty utca közötti szakaszának túlsó oldalán feküdt. Ez a Klein család területe volt. Érdekes egyébként, hogy az említett két utca közötti tömbben mindössze 5 telek volt. Általában is elmondható, hogy a belterületnek ezen a déli részén voltak a legnagyobb méretű beltelkek.

A Béke utcának a falu felé eső oldalán ekkor 3 zsákutca is kialakult. Ezek mélyen a telkek közé benyúlva biztosítottak kijáratot a tömb belsejében fekvő, igen szabálytalan alakú és eltérő méretű telkeknek. Egyik ilyen a Péntek Ferenc utca és a Fő út kereszteződéséhez közeli, közel 2 katasztrális hold területű Péntek-féle telek. Ezzel a tömbbel szemben, a Béke út másik oldalon találjuk a régi temetőt. Abban az időben a mai Péntek Ferenc- Béke utca – Dózsa György utca – Fő út által határolt tömb északon – a mai Dózsa György utca és Fő út kereszteződésénél – egy igen nagy méretű telekkel zárult. Ez volt a Klein-kert. Később – XX. század közepétől –  itt alakul ki a mai községközpont (községháza, posta térsége ABC stb.).

Északkelet felé haladva azt látjuk, hogy a mai Dózsa György – Rákóczi Ferenc – Lenin – Zrínyi Miklós utcák térsége már korábban beépült, de meglehetősen tagolt, kisebb-nagyobb „szigetszerű” telektömbökkel, zsákutcákkal tagolt térkitöltést mutatott. Különösen a mai Dózsa György – Rákóczi Ferenc és Lenin utcák találkozásánál volt zeg-zugos, tömbökre szakadozó a belterület. A mai Nyárfás utcának megfelelő utca egyoldalas volt. A laposon (Ligeten) túl kialakuló tömb 10 telket fogadott be. Ez a Vadas nevű falurész. A telkek közül egy igen nagy méretű volt, a többi jóformán csak szegélyezte.

A belterület nyugati és északi peremét követő félkörút-rendszer az 1857-es majd az 1880-as évek térképein már jól kivehető. A mai Petőfi, a Kossuth Lajos, az Alkotmány, a Szarvas Sándor utca és a Felszabadulás utca elődeinek futása azóta alig változott. Beleértve a part alá vezető közöket (Madách utca, Kisfaludy-köz, Ságvári Endre utca, József Attila utca) és zsákutcákat, zugokat, melyek közül csak a régi jegyzőtelken nyitott Ady Endre utca az egyetlen nagyobb változás.

Nagyon hangsúlyos szerkezeti elem az Alkotmány utca. Különösen annak a Petőfi utcai torkolattól a Fő útig tartó, kelet-nyugati irányú szakasza. Itt az utca kiszélesedik, különösen a Madách utca torkolatánál, hisz onnan a templom felé van összeköttetése. Az Alkotmány utcáról induló másik útvonalon – a Katona József utcán – is eljuthatunk a templom felé. A Kisköz a Szabadság térről indulva fut kelet-nyugati irányba és a templom előtt haladva a mai Hősök terénél lévő teresedésnél több utcával összefut, Egy kisebb ívet leírva ide jön a mai Alkotmány utca elődje is.

Ezen a téren 1857-ben volt az első községháza, a piactér valamint két szárazmalom. A kelet-nyugati szerkezeti elem tehát így épült össze a halmazos, ólas-kertes jellegű körútszerű elemmel, mely Szőlős utcahálózatának sajátosságát is adja. A falu ezen részeiben láthatjuk, hogy a telkek egymásra zsúfoltan, telektömböket alkotva, szabálytalanul helyezkednek el. Az 1850-es években készült térképeken a belterületen összesen 19 zugot, zsákutcát lehet megfigyelni. Ez egyáltalán nem véletlen, mert a telektömbök belsejében lévő telkeket csak ezeken a zugokon keresztül lehetett megközelíteni. Az egyes utcák között szigetszerűen álló kisebb telektömbök is igen gyakoriak. A már korábban említett, a belterület déli és keleti részein, Kossuth Lajos utca, a református templom, és a mai Hősök tere elődjének számító régi piactér környékén  lévő tömbök 2-4 telket tartalmaznak. Ez még inkább zegzugossá teszi a belterület alaprajzát.

A XIX. század végétől a XX. század második feléig bekövetkezett változások a már kialakult falurészeken alig hoztak változást az utcahálózatban és a főbb szerkezeti elemekben. A belterület ugyanakkor tovább bővült, de ezek a változások már más típusú szerkezeti elemeket eredményeztek. Az utóbbi évszázadban kialakított utcák lényegében egyenesek, szinte szerkesztett nyomvonalúak. Ennek alapvetően az lehet az oka, hogy olyan területen nyílottak, ahol a felszíni viszonyok immár nem befolyásolták a futásirányt.

Az 1895-96-ban megépített Karcag-tiszafüredi helyiérdekű vasút vonalvezetésének meghatározó szerepe volt a belterület továbbfejlődésében. Egyrészt azért, mert az akkori szőlősi elöljáróság kérését teljesítették a vasút tervezői, és a Nagy-aszó parttól nem egyenesen észak felé halad a vasút – eredetileg a Nagyszőlő nyugati oldalán lett volna a megállóhely -, hanem a „falu alá kanyarodik”, és szinte párhuzamosan halad a tőle távolabb lévő, észak-déli irányú Fő úttal. Ám még így is távolabb feküdt az akkori belterülettől, és ez szinte kijelölte a belterület további bővítésének irányát és célját. Ezzel magyarázható, hogy a belterület fejlődése már az első lehetséges bővítéskor a vasútállomás felé történt.

Az 1920-as, 1930-as években elsőként a mai Péntek Ferenc utca- Fehér Imre utca találkozása és a vasútállomás közötti terület – a Gárdonyi Géza, a Deák Ferenc és a Jókai utca térsége – épült be. Ezt a részt még ma is Újsorként ismerik. 1945 után tovább gyarapodott a belterület az egykori szikes legelő helyén, amely a vasútvonal és a Fő út között délen szinte legyezőszerűen helyezkedik el.

Egy helyben készült elöljárósági jelentés szerint ezen a részen 1949 áprilisában 93 darab, egyenként 500 négyszögöles házhely „lett mérnökileg kimérve és kiosztva”. Ezek a juttatott házhelyek a mai Bem Apó, Damjanich, Sport utca, illetve az Árpád fejedelem útja és a Hétvezér út által közrefogott területen helyezkednek el. A Dózsa György utca temető felőli oldalában Cziriák (Czirják)kert területéből 8-10 új háztelket alakítottak ki.

Az 1960-es években még két változás történt: A Tiszaszentimre-Abádszalók felé vezető műút mentén dél felé bővült a belterület, illetve a Gellért-háton kialakították az új köztemetőt.